Kiinduló helyzet
Egy új adatréteg és több rendszerkapcsolat kialakítása indult el. Az érintett alkalmazásismereti csapat csak akkor került képbe, amikor a projekt már futott.
Egy technikai háttérváltozásnak induló projekt későn érte el az érintett üzleti és alkalmazásismereti csapatot. A végeredmény nem egyszerű illesztés lett, hanem egy teljes felhasználói flow gyors újratervezése és leszállítása.
A háttérrendszeri változás papíron technikai feladatnak tűnt. A valós hatás viszont egy meglévő üzleti alkalmazás felhasználói flow-jában, képernyőiben, mezőiben és szállítási kapacitásában jelent meg.
Egy új adatréteg és több rendszerkapcsolat kialakítása indult el. Az érintett alkalmazásismereti csapat csak akkor került képbe, amikor a projekt már futott.
Nem történt időben hatásfelmérés. Az érintett felület, user flow és üzleti működés méretét olyan szereplők becsülték, akik nem ismerték a meglévő alkalmazást.
A megoldás végül elkészült és stabilan működött, de csak gyors újratervezéssel, jelentős szervezési teherrel és komoly kapacitásnyomással.
A projekt egy új háttérrendszeri és adatkapcsolati működés kialakításaként indult. A fókusz eleinte az volt, hogy az új adatréteg milyen rendszerekkel kommunikál, milyen új mezőkre, hívásokra és backend oldali kapcsolatokra lesz szükség.
Az érintett üzleti / alkalmazásismereti csapat viszont csak később került be a képbe. Ekkor derült ki, hogy a változás nem egyszerű adat- vagy mezőbővítés lesz: a meglévő alkalmazás felhasználói működését is jelentősen át kell alakítani.
A változás méretét az mutatta meg igazán, hogy az eredetileg egyképernyős alkalmazásból végül nagyjából 5–6 képernyős, új felhasználói flow-val működő megoldás lett. Ez már nem egyszerű front-end igazítás volt, hanem egy teljes alkalmazásrész újratervezése és leszállítása.
A probléma nem az volt, hogy a projekt ne lett volna fontos. Hanem az, hogy az érintettség, a munkaméret és a szállítási modell túl későn lett látható.
Az érintett alkalmazásismereti csapat akkor kapta meg a feladatot, amikor a projekt már elindult, és más rendszerekkel már zajlottak az egyeztetések.
A projektben eleinte nem volt olyan szereplő, aki a felhasználói flow-t, képernyőlogikát, mezőket és üzleti szabályokat végig tudta volna gondolni.
A projekt vízesés logikával tervezett, miközben az érintett fejlesztői csapat kéthetes agilis szállításban, párhuzamos feladatok mellett működött.
A megoldás végül a kívánt időre elkészült és stabilan működött. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a projektindítás jó volt: a sikeres szállítás mögött késői elemzés, gyors újratervezés, extra szervezési teher és kapacitásnyomás állt.
Az eredetileg egyszerű alkalmazásból többképernyős, új user flow-val működő megoldás lett.
Az alkalmazásismereti csapat csak a projekt elindulása után került érdemben képbe.
A csapat sprintlogikája nem volt összehangolva a projekt eredeti elvárásaival.
A leszállított megoldás stabil lett, de a siker sok utólagos tűzoltást igényelt.
Egy technikai projekt is érinthet teljes üzleti folyamatot. Ha a projekt csak rendszerekben, adatbázisokban és integrációkban gondolkodik, könnyen túl későn derül ki, hogy valójában felhasználói működést, képernyőket és üzleti szabályokat is újra kell tervezni.
Az ilyen helyzetekben a BA / PO szerep nem későbbi dokumentációs feladat, hanem korai kockázatcsökkentés. Segít megérteni, hogy mit jelent a változás a felhasználónak, az alkalmazásnak, a tesztelésnek és a szállítócsapat kapacitásának.
Attól, hogy egy projekt végül sikeresen lezárul, még lehet, hogy túl nagy terhet tett a csapatra. A cél nem csak az, hogy valami elkészüljön, hanem hogy ne utólag kelljen kitalálni, mekkora munkát jelentett volna már az elején látni.